Egyre több hulladékból egyre kevesebb nyersanyag

Globálisan évente hozzávetőlegesen 106 milliárd tonna nyersanyagot használunk fel, amelyből 90 milliárd tonna értéktelen, környezeti terhelést jelentő hulladékká válik – kitermelik, felhasználják, majd hasznosítatlanul kikerült a gazdaságból. 

A népesség növekedésével és a fogyasztás emelkedésével 2050-re a globális anyagfelhasználás akár évi 170–180 milliárd tonnára is emelkedhet.

A jelentés külön kitér arra, hogy mely ágazatokban lenne a leginkább lehetséges a körforgásosság erősítése. Az egyik ilyen az építőipar, amely a világ nyersanyag-felhasználásának több, mint 40%-át adja. Ehhez képest az építőanyagok újrafelhasználása még szinte gyerekcipőben jár. Fontos terület a mezőgazdaság és az élelmiszeripar is, ahol szintén lenne még tere az innovációnak. A szektor működtetése jelentős vízhasználattal jár, amit mérsékelni kellene. Ezen kívül az agráriumban és az élelmiszerelőállítás során nagymennyiségű szerves hulladék keletkezik, amit a jelenleginél sokkal hatékonyabb módon lehetne hasznosítani. A harmadik fejlesztendő szektor a gyártóipar. Az elektronikai eszközök és a járművek esetében bőven nyílna még lehetőség az újrahasználatban, a felújításban vagyalkatrész-visszanyerésben – állítja a jelentés.

Az elemzés megállapítja, hogy ha teljes mértékben ki tudnánk aknázni a ma ismert újrahasznosítási módszereket, a körforgásossági arány akár 25%-ra is emelkedhetne.

Ennek az aránynak az elérése azonban összetett jogi, gazdasági és tágabb értelemben vett kulturális erőfeszítést igényelne, a fogyasztási szokások megváltoztatására, az ipari folyamatok átalakítására és a szabályozás szigorítására egyaránt szükség lenne.

A jelentés leszögezi, hogy a körforgásos gazdaságra jó lenne nem csak környezeti, hanem gazdaságossági ügyként tekinteni, ideje lenne szemléletet váltani. Becslések szerint az átfogó körforgásos átállás évente 1.000 milliárd dollárnyi többletforrást is jelenthetne a világgazdaságnak, sőt többmillió új munkahelyet teremtene, miközben segítene visszafogni a globális szén-dioxid-kibocsátást, mégsem fordítunk kellő figyelmet erre a kérdésre.

A riport fő üzenete talán az, hogy a világ jelenlegi gazdasági modellje nem elég összehangolt, átgondolt, az túlzottan pazarló, ezért a környezeti fenntarthatósági célok elérésétől is egyre távolabb kerülünk.